5 nap, 500 teríték

Egy kicsivel több személyre terítettünk, mert a gyerekek kaptak tízórait és uzsonnát is, szóval még hozzájön kb. 150 teríték, de sokkal jobban hangzott az 500. Az építőtáborban egész héten kb. 100-an voltunk gyerekekkel együtt. Meleg, zaj, szagok és illatok, fáradtság, de mégis békesség.

Valami új...

07.15-től gyülekezeti építő tábor. Előre be kellett jelölni, hogy milyen feladatokat szeretnénk végezni a járda betonozástól a gyerekfelügyeletig. Én jelöltem festést, talán kertészkedést, konyhát és még valamit, már nem emlékszem. A konyhába kerültem. Pofon, in your face!

Hátulról mellbe

Az úgy volt, hogy 2011-ben, nyáron egy akkor még 4 gyerekes anyuka el szeretett volna jönni tanfolyamra, de nem volt pénze. Mivel akkor már fontolgattuk, hogy szeretnénk vidéken is tanfolyamokat indítani, jó ötletnek látszott, hogy ő legyen az első oktató. Nagyon talpraesett, nagyon kedves, és úgy tűnt, hogy nagy szükségben van, hiszen a 4 pici gyerekkel, adósságokkal nem túl könnyű vidéken...
Levél levelet követett, végül megbeszéltük, hogy utólag törleszti az oktatóképzés költségeit és a franchise díjat is. Nagyon gyorsan tanult, tényleg nagyon talpraesett volt, és szeptemberben már meg is tartotta az első tanfolyamát.

Hullámvasút

Érdekes dolgot tanultam magamról. Egy-egy rosszabb periódus után mindig jött egy kis enyhülés. Én nem is tudom, hogy hová tettem az eszem, de 2-3 hónapba tellett, amíg rájöttem, hogy hullámvasúton ülök. Amikor éppen nem volt friss pánikom, akkor szentül hittem, hogy vége.
Azt gondoltam, hogy elmúlt, csak egy kis múló, átmeneti valami, amivel gyorsan megküzdöttem, és már vége is. Te jó ég, hogy mennyire nem így volt!

Alattomos egy dolog

Erre nem voltam felkészülve egyáltalán. A családban már volt hasonló, de nem gondoltam, hogy ez velem is megtörténhet. Eszembe se jutott.

Alattomos egy dolog. Élem az életem, úgy ahogy szoktam, és egyszer csak azt hiszem, hogy infarktusom van. De azonnal. Vagy agyvérzésem, vagy bármi halálos. Vagy egyszerűen csak félek, és nem is tudom megfogalmazni, hogy mitől.

Tudod, hogy kik vesznek körül?

Eljött az az idő, amikor annyira maga alá gyűrt a pánik, hogy nem tudtam elmenni dolgozni. Itthon ültem, főállásban féltem, nagyon sokat sírtam, és nem mertem egyedül lenni. Ami még nagyon nem tett jót, az az, hogy nem ettem és nem ittam, csak egészen minimális mennyiségeket. Ettől persze még rosszabbul lettem.

Mi is történt?

Ezen az úton nem értem még el a célig. Még nem tudom ma 2013.06.15.-én, ebben a pillanatban azt mondani, hogy túl vagyok rajta. Vannak még tüneteim, Kata (orvos) azt mondja, hogy nem 2 perc alatt pakoltam magamra azt a mennyiségű stresszt, amitől 1 hétig teljesen padlón voltam, kijönni sem 1 nap alatt fogok belőle.