Ezen az úton nem értem még el a célig. Még nem tudom ma 2013.06.15.-én, ebben a pillanatban azt mondani, hogy túl vagyok rajta. Vannak még tüneteim, Kata (orvos) azt mondja, hogy nem 2 perc alatt pakoltam magamra azt a mennyiségű stresszt, amitől 1 hétig teljesen padlón voltam, kijönni sem 1 nap alatt fogok belőle.
Tehát: vállalkozóként keresem a kenyerem. Nagyon szeretem a munkám, a csapatom, az értékeket, amiket teremtünk, és a sikereket, amiket elérünk. Erről bővebben itt: http://hazikence.hu
2011 és 2012 eléggé pörgős volt. Nagyon sok munka, sok fejlesztés, sok olyan feladat, amihez fel kellett nőni. Kicsit olyannak éreztem, mint amikor a kamasz gyerek nő egy nyár alatt 15 cm-t, és a gerince, az izomzata nem tudja lekövetni a gyors változást. Nagyon nagyot nőtt a két cég ezalatt a 2 év alatt, és én (bár nem vallottam be magamnak) nagyon nehezen követtem le ezeket, és tudat alatt eléggé frusztrált lettem.
2011 végén minden este elkezdett úgy kalapálni a szívem, mintha konkrétan valaki egy kis kalapáccsal belülről próbálná átütni a mellkasomat. Következő év januárjában volt egy komolyabb rosszullétem, amivel nem mentem az ügyeletre, mert valahol mélyen tudtam, hogy nincs rá szükség. Utána ezek elmúltak, és nem is törődtem az egésszel. Azt gondoltam, hogy ha elmúlt, akkor nincs vele dolgom. Ráfogtam a fáradtságra, vagy nem is tudom mire.
2013 januárban kezdődött minden, amiből most gyógyulok. Szorongás a legkülönfélébb tünetek miatt, éjszakai felriadások, magas vérnyomás, nem részletezem, mert nem teszek vele jót magamnak... te is tudod, mivel jár ez. :)
Mivel a tünetek jöttek-mentek, és mindenféle beavatkozás nélkül voltak teljesen paramentes heteim, 2 hónapig nem is esett le, hogy komolyabban kellene foglalkozni a dologgal.
Márciusban aztán megelégeltem, és elmentem a háziorvoshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése