Egy kicsivel több személyre terítettünk, mert a gyerekek kaptak tízórait és uzsonnát is, szóval még hozzájön kb. 150 teríték, de sokkal jobban hangzott az 500. Az építőtáborban egész héten kb. 100-an voltunk gyerekekkel együtt. Meleg, zaj, szagok és illatok, fáradtság, de mégis békesség.
Mivel nem tudtam részleteket, arra készültem, hogy főzünk, terítünk mosogatunk egész nap, és még teát és kávét is hordunk azoknak, akik festenek és betonoznak. Ehhez képest a kaját hozták, a mosogatást pedig egy szekrény szerű gép végezte, adagonként 3-5 perc alatt.
Amit nekünk kellett csinálni, az a terítés, a gyerekek külön kajájának szétosztása, asztal leszedés és mosogatás. Mivel nagyon sok almát hoztak, ezért sütit is sütöttünk, illetve egyik nap salátát is készítettünk, hogy ne legyen annyira lapos az ebéd. Nem volt rossz a kaja, de azért tipikusan menzás és ízetlen. A kalória megvolt, hogy mindenki tudjon melózni, és most ez volt a fontos. :)
Bár nem kellett 7-től délután 4-ig folyamatosan dolgozni, én eléggé elfáradtam. A saját napi rutinomhoz képest, ez megterhelő fizikai munka volt. Volt olyan nap, amikor 9:20-kor lefeküdtem, mert egyszerűen nem bírtam talpon lenni.
Szerdára már kezdtek olyan tüneteim lenni, amire felfigyeltem. Vittem a leszedett tányérokat a mosogató ablakhoz, és hirtelen nem jött a levegő. A fejemben megint elkezdett vándorolni a tompa szúrós fájdalom. Aznap voltam 2 hét kihagyás után megint akupunktúrás kezelésen. Kata azzal búcsúzott, hogy ha valami dráma van, akkor hívjam nyugodtan, bár szerinte most már nem lesz. És lássuk meg, hogy a múlt heti franchise mizéria után lesz-e még valami, mert ha megint nyugiba kerülök, akkor lehetek kicsit rosszabbul. Hát, lettem is, de dráma nem volt, mert mindegyik kezelhető volt, és Peti nagyon jó ebben.
Szerda éjjel többször felébredtem szorongásos rohamokkal, hajnalban ott tartottam, hogy nem megyek csütörtök-pénteken, mert itt van a teljesítőképességem határa, nincs értelme tovább nyúzni magam. Az biztosan betette a kaput, hogy fizikailag ennyire megterhelő volt ez a hét, ehhez még hozzájön az is, hogy rettentő sokan voltunk egyszerre egy helyen, és azért a felszín alatt kicsit frusztrált az is, hogy egy része számomra ismeretlen volt, még akkor is, ha az arcát esetleg láttam valamelyik istentiszteleten.
Péntekre mindenki eléggé leeresztett, ha 1 nappal tovább tart a munka, akkor biztosan lett volna veszekedés is, de így teljes békességben, szeretetben fejeztük be a hetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése