Sokszor van úgy, hogy ha valakivel nem tudok dűlőre jutni, akkor magamban veszekszem "vele". Igen, idézőjelben, mert valójában magammal harcolok, a saját problémámat oldom éppen.
A kiugrott üzleti partnerünkkel vívódtam éppen palacsinta sütés közben. Van egy nagyon betyáros húzása, bemerészkedett a mi felségterületünkre, Budapesten is tart tanfolyamot.
Ez egyrészt nagyon dühít, mert hogy képzeli?! Nem elég, hogy havonta majdnem 1 millió Ft-ot vesz ki a zsebünkből a szerződés megszegésével, most még ide is jön a szánkba?! Azt hiszem, hogy tényleg bosszantani akar minket, és megmutatni, hogy ő aztán sokkal jobb nálunk. Bosszul.
Másrészt egy kicsit rám is hozza a frászt. Nem ő az okos és az ügyes, bár nagyon megnyerő a stílusa, hanem van elég pénze, hogy megfizessen egy minden hájjal megkent marketingest, aki bizony jó. A legjobbtól tanult, és ügyesen meg is valósít mindent. Én nem vagyok ilyen jó, bár ugyanazokhoz az eszközökhöz én is hozzáférek.
A legutóbbi meetingen is szóba került ez az ügy. Akartuk, hogy mindenkiből kijöjjön, aminek ki kellett jönnie, hogy ne rossz fórumon hangozzanak el. Volt ott, aki haragudott (én), volt, aki csak mondta, csak mondta, és volt, aki azt mondta, hogy ő nem tudja megengedni magának, hogy haragudjon. Bíztattuk, hogy tegye inkább bátran! :) Szóval én haragszom. Múlt héten már ki tudtam mondani, hogy megbocsátok, elengedem, de akkor jött ezzel a budapesti húzással, és megint felment a pumpa.
Szóval azon veszekedtem vele magamban, hogy sose lesz úgy sikeres, ha az motiválja, hogy valami ellen dolgozzon. Azért dolgozni, hogy ne legyek szegény, vagy azért, hogy jól éljek? Azért dolgozni, hogy legyűrjem a konkurenciát, vagy azért, hogy tudjak stabilan működni és/vagy fejlődni? Azért küzdeni, hogy a másik nevét mocskoljam, vagy azért, hogy az enyém ismert legyen?
Nem mindegy, hogy milyen előjel van a motiváció mögött. Valami ellen dolgozok, vagy valamiért?
Teljesen egyértelmű, hogy ő most ellenünk dolgozik, borsot tör, bosszút forral, stb. De hol jövök én a képbe? Miért vitatkozom én ezen magammal?
Amikor arról a másik marketingesről van szó, akkor én mindig lefagyok. Egész egyszerűen kimegy minden ötlet a fejemből, egy teljesen egyszerű szakmai kérdést is vizsgahelyzetként élek meg, ahol bizonyítanom kell, hogy értek hozzá. Úgy érzem, hogy nem tudom felvenni vele a versenyt, nem tudom legyőzni, én vagyok a betolakodó a saját terepén. (ebből is látszik, hogy jól csinálja)
Erre még rájön az is, hogy az üzlettársam azt mondja, hogy ezt az embert nekünk le kell győzni, ő hisz bennem, tudja, hogy én jobb tudok lenni nála, és ha nem sikerül, akkor azért csakis mi vagyunk a hibásak.
A mondat eleje is inkább stresszel engem, mint lelkesít, mert úgy érzem, hogy nem csak a saját démonaimmal kell megküzdenem, hanem még valaki másnak is bizonyítanom kell. A mondat második fele meg... kész= ha nem sikerül, Vera, kudarcot vallottál.
Nem kell nekem senkit sem legyőzni.
Nem kell nekem senki felé semmit sem bizonyítani.
Nem kell nekem senki módszereit másolni, átvenni.
Nem kell nekem senkit sem kiszorítani a piacról.
Nekem a velem dolgozók megélhetésével kell törődnöm.
Nekem a saját cégem jó hírét kell szem előtt tartanom.
Nekem meg kell találni a saját utamat és a saját hangomat a marketingben.
Nekem saját magamhoz képest kell fejlődnöm.
Persze lesz mindig súrlódás, érdekütközés, másolók, és bosszúállók... ezekkel a saját helyükön kell foglalkozni, nem folyamatosan ellenük dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése